Perben a kkv: nem mindegy, ki fizeti az ügyvédeket

Előfordul, hogy vita esetén nem sikerül egyezségre jutni az üzleti partnereknek, ezért bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Egy hosszadalmas, peres eljárásban nélkülözhetetlen az ügyvédi közreműködés és alapvetően költséges folyamattal kell számoljon a győzelemre számító vállalkozás is. Magától értetődőnek tűnhet, hogy a végén majd úgyis a vesztes fél fizet mindent, azonban érdemes tisztában lenni azzal, hogy a pernyertes cégvezetőt is érheti meglepetés a bíróságon.

A bírósági eljárásba torkolló, vitás üzleti ügy nem ritka jelenség, viszont kellemetlen teher lehet a vállalkozásnak, akkor is, ha a követelése indokoltnak tűnik a másik féllel szemben. A hónapokig tartó, bizonyító eljárást kísérő feszültség mellett a döntésig komoly költségekkel is számolni kell, amit a pereskedő cégek egészen addig maguk viselnek, amíg a bíróság meghozza az ítéletét.

A közhiedelemmel ellentétben azonban még akkor sem lehet teljesen biztos a nyereségben a per győztese, ha az alapkérdésben megszületik a számára kedvező döntés, mivel gyakran előfordul, hogy az időközben kifizetett, tetemes ügyvédi költségekből végsősoron neki is ki kell vennie a részét.

Ez a jelenség kevesek számára ismert, holott az ügyvédek szerint – egy miniszteri rendelet alapján – a bíróságok rutinszerű eljárásának számít, ha a per végén a bírói döntés a vártnál jobban megosztja a költségviselést a résztvevők között. Ez vezethet oda, hogy a pernyertes fél akár vesztese is lehet a döntésnek, ha az ítélőszék indokoltnak látja, hogy mérsékelje a vesztes félre háruló ügyvédi munkadíj összegét és annak egy részét a győztessel fizettesse meg. Erre akkor lehet számítani, ha az ügyvédje által kért összeg látszatra jóval meghaladja a piaci mértéket, ami visszaélés gyanúját veti fel a bíróságban. 

Ezzel az eshetőséggel már az eljárás elején érdemes tisztában lennie annak a vállalkozásnak, amelynek a vezetője kénytelen jogi útra terelni egy vitás ügyet. Nem feltétlenül lesz elégedett a kedvező eredménnyel, ha végül a bíróság a végső mérlegeléskor azt feltételezheti, hogy az ügy kapcsán befektetett jogi munkaszükséglet nem volt arányos azzal az ügyvédi költséggel, amit a vesztessel fizettetnének meg. 

A tapasztalatok szerint főként azon kisebb, vagyoni értékű jogviták esetén járhatnak rosszul a pernyertesek, amelyek megoldása bonyolult, ezért az átlagosnál több szakértelmet, időráfordítást, csapatmunkát igényel. Ilyenkor a pernyertes fél számára a végeredmény az anyagiakon túl bizalmi hátránnyal járhat akkor is, ha egyébként teljesen jogszerűen, indokoltan vette igénybe a „drágább” ügyvédi segítséget. 

Dobos Zoltán, a Jalsovszky ügyvédi iroda szakértője szerint márpedig a tárgyalóteremben töltött órák az esetek többségében nem tükrözik a ténylegesen befektetett munka értékét és a vitatott követelés értéke nem feltétlenül fejezi ki a per valódi tétjét, mert az lehet például egy olyan üzleti ok, amely amúgy indokolttá teszi a jelentősebb költségekkel járó jogi közreműködést. 

Az ügyvéd szerint ez a perköltség megosztására lehetőséget adó gyakorlat alapvetően azért hátrányos, mivel teret enged a gyakori szerződésszegéseknek. Mivel a kisértékű ügyek megnyerése ily módon „fájdalmasabb” a cégnek, mintha meg sem indítja a követelésről szóló eljárást, hanem elkönyveli veszteségként, a leendő alperes nincs motiválva az egyezségkötésre sem. Akkor sem, ha végül elveszíti a pert, mert olyankor a saját költségei mellett is legfeljebb csak azt kell kifizetnie, amit amúgy is teljesítenie kellett volna – ráadásul jellemzően hónapokkal, akár évekkel később.

Az ügyvédi javaslat szerint ezért már a pert megelőzően érdemes megbecsülni és „beárazni” a várhatóan meg nem térülő ügyvédi költségeket, végül eszerint alakítani a tárgyalási stratégiát. Tanácsa szerint bármelyik oldalon is álljunk, ha arra következtetünk, hogy még pervesztesség esetén sem járunk lényegesen rosszabbul, mint az asztalon lévő ajánlattal, akkor nem érdemes hátrányos kompromisszumot kötni.

Tervezhetőbbé teszi a perköltséget az is, ha az ügyvéd nem a megbízási szerződésben kikötött munkadíjat, hanem átalányt számít fel a perben a vitás érték bizonyos százaléka erejéig, ezt a bíróság is jobban tolerálja. Az átalánydíj mértéke ügytípusonként és ügyszakaszonként változó, de akár a teljes érték 5 százalékát is elérheti. 
A meglepetést okozó végső döntés elkerülhető az úgynevezett választottbírósági eljárással is. 

Ezekben ugyancsak arra lehet számítani, hogy az ítélőszék nem vagy csak minimális mértékben mérsékli majd a nyertes fél által kért ügyvédi munkadíjat, vagyis az alulmaradt félnek nagyobb veszteséggel kell számolnia. Érdemes ezért már a szerződéskötés során modellezni azokat az eseteket, amikor perre kerülhet sor. Ha ezekben a várható ügyvédi munkadíj a követeléshez képest jelentős lehet, akkor a választottbírósági kikötés egy pertől függetlenül is együttműködésre, teljesítésre ösztönözheti a feleket.