Fair verseny: Az elegáns konkurenciaharc ismérvei
A fair, átlátható, szabálykövető verseny nem csak azért éri meg, mert általa súlyos bírságok kerülhetők el, hanem azért is, mert egy korrekten működő vállalkozás sokkal vonzóbb képet tud kialakítani magáról a vevők, fogyasztók, ügyfelek szemében is.
A hivatalos, jog által szabályozott keretek között további, önként vállalt, a fair piaci versenyzést szolgáló működési normákat is bevezethet egy mikro-, kis- vagy középvállalkozás. Az átlátható, korrekt, tiltott együttműködésektől és diszkriminációtól mentes üzletvitel hosszú távon nem csak a beszállítói kapcsolatok terén hozhat érdemi megtérülést, hanem közvetlenül a fogyasztók és az üzleti partnerek tekintetében is, amely a megrendelések számának növekedésében, ezáltal az árbevétel alakulásában is megmutatkozik.
Jogi keretek
A tiszta verseny feltételeit az Európai Unión belül szigorú és jól körülhatárolt szabályok határozzák meg.
Tilos például az olyan, kartellnek nevezett, többféle formában megvalósítható, versenykorlátozó magatartás, amely jellemzően a vállalkozások közötti, hallgatólagos megállapodások révén jön létre.
Leggyakoribb formái az árrögzítés, a piac, a vevőkör egymás közötti felosztása, illetve a kartellező cégek megállapodása a termelés korlátozásáról, továbbá a szállítók és a viszonteladók közötti kooperáció, amelynek révén a fogyasztó által fizetendő árat valójában a szállító határozza meg.
Esetenként az is szabálysértő lehet, ha egy vállalkozás egyoldalúan közöl a piaci folyamatok torzítására alkalmas, stratégiai jellegű információkat levélben, telefonon vagy személyes találkozón.
A fair verseny elleni vétségnek számít az is, ha egy vállalkozás a domináns piaci helyzetével (vissza)élve
- indokolatlanul magas árakat szab,
- irracionálisan alacsony árakat határoz meg, amellyel kiszoríthatja versenytársait a piacról,
- diszkriminálja a fogyasztók egy, vagy több csoportját,
- meghatározott kereskedelmi feltételeket kényszerít az üzleti partnereire.
Ha egy vállalkozás megszegi az EU versenyszabályait, a kirótt bírság összege elérheti a cég éves árbevételének 10%-át is, egyes tagállamokban pedig a jogsértést megvalósító vállalkozások vezetőire akár börtönbüntetés is kiszabható.
Önként vállalt normarendszer
A jogszabályok által meghatározott pontok mellett bármely vállalkozás tehet önkéntes vállalásokat a fair üzletvitelre – nem csupán a vásárlókkal vagy a munkatársaival kapcsolatos bánásmód, hanem a konkurensekkel folytatott versengés normarendszerét illetően is.
Azaz a vállalat magára nézve kötelezőnek ismerhet el olyan alapértékeket, amelyeket írásba foglalhat, miszerint a jog által előírtak mellett milyen további, versenyetikai szabályokat tekint követendő iránynak a tevékenysége során.
Ezek az az alapelvek vonatkozhatnak például:
- a versenytársakkal folytatott kommunikációra,
- a marketingtevékenység során alkalmazott módszerekre, vagy a foglalkoztatáspolitikára (például a konkurensek munkatársainak leszerződtetésére),
- az árképzési gyakorlatra,
- a beszállítókkal/partnerekkel történő együttműködés paramétereire,
- a bérezési politikára,
- a bizalmas üzleti információk megosztására,
- a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal kapcsolatos vállalásokra,
- a pénzügyi, működési átláthatóság biztosítására,
- a tulajdonosi/vezetői felelősség és helytállás formáira és számon kérhetőségére,
- a képzési, továbbképzési lehetőségek biztosítására,
- a szakmai, társadalmi értékmegőrzés bizonyos aspektusaira.
E szabályok keretbe foglalásának ideális eszköze lehet például egy céges etikai kódex, amelyhez jó alap lehet a csatlakozás valamilyen szakmai, civil szervezethez, amely a cég által is képviselni kívánt értékek megőrzését tűzte zászlajára.