A boldogság az emberi értékekben van

A turizmussal foglalkozó vállalkozások életében már látványosan megjelent a közgazdaságtan boldogságkutatása, amely azt vizsgálja, mennyire járulnak hozzá a cégek az emberek szubjektív jóllétéhez. Vajon milyen szempontok alakítják ezt az újszerű üzleti szemléletet? 

Egyre meghatározóbb a covid-járványt követő turizmusban az utazások életminőségnövelő hatásának megmutatkozása a fizikai és a mentális egészség javulásában. Mára megváltoztak a prioritások: a tömegturizmus helyett egyre inkább az emberközpontú, természetközelibb, lelassult turizmus trendjei hódítanak, amelyben az élményszerűség, mint örömforrás, jelentős vonzerő. 

A boldogság kutathatóbbá vált napjainkra, és elérésének módjai fókuszba kerültek a tudományos életben. Mivel mindenki eltérő igényekkel rendelkezik, nincs egységes recept, de abban a kutatók egyetértenek, hogy a boldogság érzése abból alakul ki, ahogy az ember a mindennapjaiban érzi magát, sok tényező összetevőjeként.

A boldogságkutatásnak meghatározó eszmetörténeti alapjai vannak. Például a pozitív pszichológia által képviselt arisztotelészi tétel, vagy Csíkszentmihályi Mihály Flow-elmélete a valódi boldogságot az élmények javítására tett törekvésekben ragadta meg, vagyis nem a cél elérésében, hanem az oda vezető útban. 
Mivel a fogyasztás nem csupán gazdasági fogalom, hanem a személyes identitásunk része is, így nem ritkán az önmegvalósítás forrása. A környezetváltozással járó élményutazások a megfelelően színvonalas szolgáltatások elérésével párosulva alapvetően boldogítanak. Ez pedig a vállalati értékteremtésben a szolgáltatás igénybevételét követő pozitív szóbeszéd vagy az ügyfélhűség formájában ölt testet.

Boldogság a közgazdász szemével
A boldogság közgazdaságtana egy olyan, humánszemléletű gazdasági irányzat, amelynek célja, hogy az emberek a dinamikus kiteljesedés során lelki békében szemlélhessék a világot. Lényegében azt a szolgáló jellegű gazdaságot képviseli a fenntarthatóság jegyében, ahol nem elsősorban az anyagi javak felhalmozása a fontos, hanem alapvetően az ember, és annak belső úton történő kiteljesedése. Ezt az alternatív irányzatot egyszerűen „emberközpontú gazdaságnak” hívják, és egyre elterjedtebb szemlélet világszerte. 

Az alapokat az emberiség történetében kialakult, kétféle örömelv adja. Az egyik a hedonisztikus, materialista beállítódáson alapuló örömelv, amely az érzéki örömet okozó élmények mennyiségi begyűjtésére összpontosít. Eszerint az élet célja az anyagi javak megszerzése, amely a mai, fogyasztói társadalmakban is a mindennapok irányelveként ismert a felhalmozó, modern vásárlási szokások által. A pozitív pszichológia szerint viszont az anyagiak birtoklása nem jár együtt a nagyobb fokú boldogsággal, sőt, szorongással, stresszel párosulhat. A posztmaterialista értékek (lelki béke, becsületesség, emberszeretet) képviselői számára a fogyasztáselvű, nyugati társadalmak kevésbé komfortosak – bár nem tagadják a fogyasztást – mivel azáltal is elérhető a belső fejlődés – feltéve, ha nem öncélú hedonizmusról van szó.

Amilyen az emberi értékrend, olyan a ráépülő gazdaság, amelyben a közjó az emberek boldogságának elősegítését jelenti – vallják azok a közgazdászok, akik az erényetikát tartják szem előtt. Az üzletben tehát nem csak a nyereség a lényeg, hanem az emberi tényezők szinergiája, és az alkotás által megélt boldogságpillanatok összessége is legalább olyan fontos feltétele a jó ügyek szolgálatának. 

Win-win a társadalmi jóllét alapja
A közgazdaságtanban alapvető különbség adódik a kétféle örömelvből: a hedonista emberek piaca lényegében a nyer–veszít struktúra mentén működik, ahol a profit célként való felfogása és a másik ember eszközként való használása a fő motiváció. Ennek megfelelően a gazdasági életben is csak az úgynevezett „hardware” elemeknek van helyük, mint például a csere, a szerződés, a termelékenység, a profit, a hatékonyság, jobb esetben az értéksemlegesség. 

Az erényetikai emberek piaca viszont a win-win, azaz a nyer–nyer szituációt kívánja megvalósítani minden helyzetben – ebben a megközelítésben a színtiszta nyereség elérése csak eszköz lehet valamilyen értékelvű, nagyobb cél megvalósításához. Minden résztvevőnél alapvető, hogy tiszteli a másik ember méltóságát, a közösséget. Így a gazdasági életben a hardware elemeken kívül helye van az olyan értékeknek is, mint a bizalom, a tisztesség, az együttműködés, az adományozás, az ingyenesség. A boldogság közgazdaságtana felfedezte, hogy az emberi, társadalmi boldogság fogalma összeköthető a gazdasággal, és az üzleti tevékenységek céljaként is megjelenhet. 

Azt vallják, hogy a fenntartható boldogság feltételeként az egyén úgy javítja életminőségét, hogy közben nem veszélyezteti az ökológiai rendszerek optimális működését, nem növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, és nem tesz semmit a jövő generációinak kárára. Ez márpedig úgy működhet, ha korlátok között tartjuk az anyagi fogyasztást és így a gazdálkodás által megteremtődik a társadalmi jóllét. 

A dán életérzés tudatos
Az országokat a lakosság boldogságérzete alapján rangsoroló World Happiness Report (WHR) listáján 2023-ban Magyarország az 51. helyen szerepelt, míg a legboldogabb országok Finnország és Dánia voltak.
Példaként szolgálhat az itthoni szolgáltatóknak is a „dán életérzés”, amely alapján a dánok élik a mindennapjaikat és áthatja a munkához, vállalkozáshoz való hozzáállásukat is – ennek következtében évek óta a legboldogabb országként ismertek. 

A dánok társadalmát az egymás iránti, tudatosan bizalmas hozzáállás alapozza meg, illetve, hogy az állam felé is bizalommal vannak: tudják, hogy az országuk gondoskodik róluk, ezért például az adófizetést sem tehernek élik meg. Tudományos oldalról olyan hétköznapi megállapítások vannak érvényben Dániában, hogy például szombat a hét legboldogabb napja, amikor túl vannak a munkás hétköznapokon, megpihenhetnek – ennek megfelelően a legboldogtalanabb nap szerintük is a hétfő, amikor elkezdődik a heti „robot”. 

A dánok ügyelnek a részletekre, hogy mindig minden pillanatot a lehető legteljesebben élhessenek meg. Szerintük, ha az ember tudatosítja magában, hogy mi teszi boldoggá és aktívan keresi ezeket a jelenségeket, akkor eléri a jóllétérzést, sőt, irányítja, nem pedig kiszolgáltatottan, kívülről várja azt. A fogyasztás szempontjából a dánoknak sikerült már abból a kelepcéből kikeveredni, amiben a reklámoktól megszédített, mértéktelenül halmozó fogyasztók vergődnek. Másként viszonyulnak a környezetükhöz, az életkörülményeikhez, a lehetőségeikhez és az egészen apró, anyagi szempontból lényegtelenebb dolgokban is keresik az örömöket.

A jóllét megteremtésében kiemelt szerepet játszik náluk a szabadidő, a szabadság megélése, lehetőség szerint a családdal, barátokkal. A dánok a közös élmények megélésén keresztül érzik a boldogságot, alapvetően kíváncsiak, nyitottak egymásra, nem elszigeteltek, hanem érdeklődők, és fontos számukra, hogy folyamatosan megosszák és megéljék az élményeket. Embert a középpontba! – ez a fő életérzés Dániában.