Engedjem otthonról dolgozni? Hogyan érdemes?

A munkavállalók közel tíz százaléka dolgozik ma már otthonról, bizonyos munkakörökben alapelvárás a home office lehetőségének biztosítása – ám a munkáltatók jelentős része még mindig óvakodik a rendszer bevezetésétől. A távoli munkavégzés mellett sok érv szól, ám érdemes körültekintően eljárni.

Mennyit kell bejárni? –  ötből három állásinterjún biztosan ez ma az első kérdés, ami elhangzik, ha nem kifejezetten helyhez kötött munkákról van szó. A világjárvány előtt hazánkban alig több mint százezren dolgoztak rendszeresen távmunkában, míg 2021-ben számuk 400 ezer fölé nőtt (de a szigorúbb korlátozások idején 700 ezer felett is járt). A vírushelyzet ezen a téren digitális forradalmat robbantott ki, amelyben a távoktatás elterjedése mellett nem csak az internetes vásárlások növekedtek exponenciálisan, hanem az otthoni munkavégzés lehetőségének biztosítása is szinte alapelvárássá vált számos munkakörben. Az nem kérdés, hogy vannak állások, ahol lehetetlen ezt biztosítani – a kereskedelemben, vendéglátásban, az ipari termelésben, a szolgáltatások egy jelentős részénél jelen kell lenni. Ám az irodai tevékenységeknél, az informatikában és a kreatív iparágakban, de még a sales munkakörökben, vagy az ügyfélszolgálati területen is szokássá kezd válni az otthonról végzett munka.

Noha a tapasztalatok jobbára kedvezőek, sok munkáltató óvakodik a rendszer általános bevezetésétől, hiszen vannak szép számmal buktatók is. A rendszer kétségtelen előnye, hogy így a dolgozóknak mindenképpen több idejük marad: a munkába járás átlagos ideje Magyarországon nagyjából egy óra volt a felmérések szerint, de a foglalkoztatottak egy jelentős része (14 százalék, ami a kistelepüléseken élők esetében már bőven 20 százalék felett van) több mint másfél, esetenként két órát is eltöltött az ingázással a járványt megelőzően. Ez ráadásul rendkívül értékes egy-két óra, amit más aktív tevékenységekre lehet fordítani – akár például egy részét munkavégzésre is. A megtakarítható utazási idő és költségek révén pihentebb és rugalmasabb munkaerő nyerhető.

A cégek és a cégvezetők számára sokszor a legnagyobb kérdés a dolgozók ellenőrzése, mondván: nem látják, hogy valóban elvégzi-e a feladatát a munkavállaló. Erre persze léteznek már számítástechnikai megoldások is (amikor a gép figyeli, hogy mennyit tölt aktívan a munkavállaló), de a szakértők szerint nem feltétlenül ez a legjobb megközelítés. 
Az ilyen cégvezetői aggodalmakat persze csökkenthetjük, ha arra gondolunk, hogy mi a munkavállalók két legfontosabb érve a home office ellen: az egyik, hogy a család jelenléte sokszor zavaró lehet (nehéz koncentrálni, ha mindenki otthon van), a másik azonban a túlmunka. Otthonról ugyanis mindenki hajlamosabb többet dolgozni, mert nem veszi észre, hogy lejárt a munkaidő, mert még azért éjjel rápillant az e-mailekre, meg hajnalban is, ha felkelt, hiszen akkor kevesebb a zavaró tényező.

A feladat-orientált munkavégzés az egyik legegyszerűbb megoldás, hiszen ilyenkor nem azt kell figyelni, kitölti-e a munkavállaló az időkeretet, hanem azt, hogy a munkájával megfelelő minőségben elkészült-e a határidőre. Az pedig a vezető feladata, hogy megfelelő mennyiségű munkával lássa el a beosztottat – se túl sokkal, se túl kevéssel, majd kövesse a teljesítéseket. 
Mondani persze ezt könnyű, hiszen a home office leginkább a vezetőknek jelent nagy kihívást. Az első probléma a dolgozók izolációja: egy csapatot egyébként sem könnyű egyben tartani, ha viszont szétszórva, magukban dolgoznak, akkor ez szinte lehetetlen. Az irodában azt is könnyebb észrevenni, ha valaki valamiben elakadt, tanácsra, segítségre van szüksége – sőt, képes szólni a tapasztaltabb kollegáknak is, akik segíthetnek megoldani a problémát. A közvetlen kommunikáció hiánya egy újabb érv az otthoni munkavégzés ellen, nem beszélve az izoláció okozta egyéb problémákról. Ha valaki otthonról dolgozik, akár napokon keresztül nem találkozik más emberekkel, csak a közvetlen családjával, így elveszítheti a kontaktust a külvilággal. Kialakulhat benne olyan érzés is, hogy nem is fontos, amit csinál – így aztán a vezetőknek a korábbiaknál is jobban kell ügyelniük arra, hogy folyamatosan visszajelezzenek a beosztottaknak (és nem csak akkor, ha valamit éppen nem jól oldottak meg).

További nehézség a munkáltatói felelősség kérdése: a megfelelő munkakörülmények biztosítása ugyanis a foglalkoztató feladata. Különösen így van ez távmunka esetén, de a home office alatt a dolgozót ért balesetek megítélése is kérdéses. Ebben a jogszabályok tavaly év végi módosítása hozott egy kisebb könnyítést, de nem tisztázta teljesen a helyzetet. A távmunkánál általános szabály volt korábban, hogy a munkáltatónak ellenőriznie kell a munkavégzés helyét – ez annyiban lett könnyebb, hogy számítógépes munkánál csak tájékoztatni kell a dolgozót a megfelelő körülmények biztosításának szükségességéről. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a megfelelő munkakörülmények biztosítása mindkét félnek tartós érdeke, amibe érdemes lehet invesztálni a munkáltatónak.
 A szakértők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a munkáltatónak – legyen szó távmunkáról vagy home office-ról – érdemes írásban rögzítenie, mi minősül a távoli munkavégzés helyszínének, hogy ne legyen később vita arról, munkahelyi balesetnek minősül-e az, ha például valaki a konyhájában, ebédkészítés közben elvágta a kezét?

Távmunka vagy Home office?

Home office-nak a jelenlegi szabályozás értelmében az minősül, ha a munkavállaló feladatainak egy részét távolról látja el – ami annyit jelent, hogy a munkaideje többségét (vagyis a felénél többet) az irodában tölti. A jelenlegi vészhelyzeti szabályozásban azonban ez nem kötelező. Ez esetben nem szükséges külön megállapodni a távoli munkavégzésről.
Távmunka az, amikor a munkavállaló a feladatát nem az irodában látja el és erről külön megállapodás is születik. A távmunkáról mindig írásban kell megállapodni és ott meg is kell határozni például a munkavégzés helyét.