Egyéb

Junior Prímák a magyar tudományban: Dr. Kemenesi Gábor

Magyar vírusvadász a világ élvonalában

A járványokkal együtt kell élnünk a jövőben, a világ népességének növekedésével és a globalizációval felgyorsul ezek terjedése is – mondja Dr. Kemenesi Gábor. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa, az egyetem Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai laboratóriumának helyettes vezetője nem csupán a baranyai megyeszékhelyen vizsgálja „űrruhába” bújva a halálos kórokozókat, a vezetésével fejlesztett mobil-laborral a világ minden részén vadászik is ezekre.

Sok a munka, kevés az ember – az Egészségügyi Világszervezet, a WHO toplistáján mintegy 10 olyan kórokozó szerepel, amelyek fenyegetést jelentenek a világra, és amelyeknél mindenki azon dolgozik, hogy mielőbb legyen a betegségek terjedését gátló gyógyszer, vakcina – mondta el Dr. Kemenesi Gábor az MFB Podcast Junior Prima Díj „Magyar Tudomány” kategóriájában díjat elnyert kutatókat bemutató sorozatában Váczi Gergőnek. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa, az egyetem Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai laboratóriumának helyettes vezetője országos ismertséget a Koronavírus-kutató Akciócsoport tagjaként szerzett, de tudományos munkája révén már jóval korábban, 2019-ben elnyerte a Junior Prima Díjat a Magyar Tudomány kategóriában. 
A Magyar Fejlesztési Bank és a Prima Primissima Alapítvány 2007-ben hozott létre önálló díjat azon 33 évnél fiatalabb tudósok elismerésére, akik kimagasló tudományos munkájukkal, nemzetközi eredményeikkel, oktatási- és közösségépítő tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a magyar tudomány fejlődéséhez. A Junior Prima Díj „Magyar Tudomány” kategóriájának fontos célja, hogy évről-évre újabb generációk számára állítson példaképeket. 
Dr. Kemenesi Gábor 2013-ban végzett biológus szakon a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán, doktori fokozatát 2018-ban szerezte denevér-virológia témakörben. Már egyetemi évei alatt végzett kutatásokat a szúnyogok és denevérek által terjesztett vírusokkal kapcsolatban, jelenleg is leginkább azokkal a potenciális zoonózisokkal (állatról emberre terjedő vírusok, paraziták, baktériumok) foglalkozik, amelyek a vadállatok, főként denevérek és szúnyogok körében terjednek és jelentenek lehetséges veszélyeket. 
„A szakmánk valóban az érdeklődés középpontjába került a Covid után, ami a támogatások, a kutatásokra jutó összegek növekedésében, de a hallgatók számában is látszik.” – emelte ki. Mint mesélte: 2013 óta van egy kurzusa „Denevérek és világjárványok” címmel az egyetemen, ami évekig 10-15 hallgatóval futott – most pillanatok alatt betelik a 90 hely. Ugyanakkor a virológiai szakemberekből még mindig nagy a hiány, kevesen mennek el olyan műhelyekbe, ahol megszerezhetik a szakma elsajátításához szükséges gyakorlati tapasztalatot és tudást. Hozzátette: a tudományos világ, a szakemberek számára nem volt meglepetés a világjárvány megjelenése, sőt még a terjedésének módja sem. „A tudományban nincsenek jósok” – szögezte le, ugyanakkor szerinte a „vírusbanknak” számító denevérek betegségeit és a vírusokat kutatva nem volt nehéz már 2016-ban előre jelezni a betegség megjelenését, és azt is lehetett tudni, hogy a globalizálódó világban a vírus gyorsan terjedhet majd. Más szakterületek kutatói pedig azt is képesek voltak matematikailag modellezni, hogy egy globális vírus Olaszországban jelenik majd meg. Ugyanakkor a kutató is kihangsúlyozta, hogy a tudomány nem mindenható, hanem a tapasztalatok, a megszerzett tudás, az új ismeretek fényében maga is fejlődik. Így fordulhat elő, hogy amíg korábban a tudósok úgy vélték, a maszkokat érdemes megőrizni az egészségügyi dolgozók számára, úgy ma már ezt a hatékony védekezés egyik fontos eszközének tartják minden közösségi térben. A korábbi tapasztalatok, illetve a SARS-Cov terjedésével kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy a járvány terjedésének gócpontjai az egészségügyi ellátó intézmények voltak, a vírus szuperterjesztői az orvosok-nővérek közül kerültek ki leginkább, ezért úgy vélték: a Covid elleni védekezésben leginkább ezekre a területekre kell koncentrálni, vagyis az eszközöket (a maszkokat) itt érdemes leginkább használni. Az ismeretek bővülésével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a tömeghatású védekezési eszközök (legegyszerűbb sebészi maszkok) a közösségi terekben is fontosak lehetnek, hiszen ezek csökkentik a vírusok „kiköpött mennyiségét”. A szakértő szerint ma már a maszk használatában az egyéni megfertőződés meggátolása lehet fontos, ezért a nagyobb szűrőképességű (KN, FFP) maszkok viselése is ajánlott lehet közösségi terekben, hiszen ezek a beáramló levegőt is szűrik.
A Kemenesi Gáborhoz hasonló vírusvadászok ennél sokkal komolyabb felszerelést használnak, amikor a kórokozókkal dolgoznak. A pécsi laborban – amely egyike a világ 60 BSL4 minősítésű laborjának – túlnyomásos „űrruhát” hordanak. Ezekben a laborokban a legkomolyabb vírusokkal dolgoznak, nemzetközi standardok alapján: ezek a standardok határozzák meg az ilyen épületek áramellátását, vagy azt, hogy a laboratóriumi terekben negatív nyomást kell biztosítani, így a levegő akkor is a szűrőrendszeres elszívó felé áramlik, ha sérül a rendszer. Itt nem lehet hiba, vagy váratlan helyzet: a képzett személyzet begyakorlott protokollok alapján az extrém esetekre is felkészült. Ennek megfelelő speciális eljárásrend szerint ragasztották le például az ő felszakadt védőruháját is (amelybe a túlnyomás miatt nem mehet be semmi), majd fertőtlenítettek és rendezték a helyzetet a megfelelő protokollok alapján.
A terepen a kutatók ugyanúgy felvesznek mindent, amit lehet – Tyvek védőruha, túlnyomásos kámzsa – valóban úgy néznek ki, mint a filmbéli vírusvadászok, és világszínvonalú kütyükkel erednek a kórokozók nyomába. Dr. Kemenesi Gábor és csapata – a Nemzeti Víruslabor járványvizsgálati, járványmegelőzési kutatócsoportja – leginkább az új vírusok, variánsok felfedezésével, megismerésével foglalkozik. Az általuk fejlesztett – nemzetközi szinten is kiemelkedő - mobil víruslabor (egy high-tech eszközökkel felszerelt speciális sátor) segítségével a helyszínen képesek megvizsgálni és analizálni a mintákat, így egy állat befogásától számított 50 percen belül, speciális PCR teszt segítségével képesek megállapítani annak fertőzöttségét. „Az a feladatunk, hogy a terepről begyűjtsük, megismerjük a potenciálisan veszélyes vírusokat, hogy azok esetleges elterjedése előtt már készen állhasson egy vakcina, vagy gyógyszer, amely megakadályozza a terjedést.” – mondja erről.
Így jutottak el Bangladesbe is, ugyanis a fejlődő országok a nagyobb népsűrűség, a gyors elvárosiasodás következtében a legforróbb interakciós pontoknak számítanak. Itt nem csupán a már említett WHO-listán is előkelő helyen szereplő, 70 százalékos(!) halálozási rátát produkáló NIPA vírus terjedését vizsgálták denevérekben, de segítettek a járvány-megelőzésben is azzal, hogy több mint ezer állatorvos-hallgatót és több száz oktatót képeztek ki a vírus detektálására. Így már a denevérekből vett mintákból, azt megelőzően meg lehet állapítani, hogy van-e veszély, mielőtt a kórokozó átterjedne az emberekre. 
„Több vírus van az óceánokban, mint ahány csillagot becsülnek az univerzumban. Immáron 8 milliárdan élünk a Földön, és most 20-30 millió évig stabil ökoszisztémában működő vírusokat bolygatunk meg. Ahogy a világ fejlődése gyorsul, egyre sűrűbben fordulhatnak elő járványok. Arra van remény, hogy ezekre egyre jobban tudunk majd tudományos, és hétköznapi szinten reagálni” – mondta a kutató.